CefiOS, vagy mi a fene

Már régóta forgattam a fejemben azt a gondolatot, hogy összeállítok egy saját kiadást. Ez senkinek sem kerül különösebb erőfeszítésébe, aki kicsit jobban ismeri a Linuxokat az átlagnál. Végül szépen-lassan az utóbbi néhány hétben összeállt valami, amit viccesen CefiOS-nek neveztem el, de persze nem önálló operációs rendszerről van itt szó[...]

Mutatom:

CefiOS

Látható, hogy szép. Nos, ez nem egy szakmai hozzászólás volt, de igaz.
Az összeállítás, amit használtam pofátlanul egyszerű lett. Egy telepített Ubuntu 10.04 dolgozik a háttérben. Pontosabban már amikor dolgozik, hiszen a rá telepített Openbox ablakkezelő nem sok munkát ad az operációs rendszer többi részének. A magam részéről még nem láttam, egy ilyen modern és ennyire gyors ablakkezelőt. A modernsége leginkább abban érhető tetten, hogy sok mindent lehet vele csinálni. Gyorsasága pedig vékonyságában és pozitív igénytelenségében fedezhető fel leginkább. Egyébként talán ebből jól látszik, hogy ez a kedvenc ablakkezelőm.

A dock - wáó

Az alul látható dock állandó szereplője az asztalnak, hiszen ez szolgál panel helyett. Nem szerettem volna a puritánság mezején megmaradva csak a gyorsaságra törekedni. De el szerettem volna kerülni a Cairo Dock-hoz hasonló MacOSX dock-klónok használatát, hiszen nem volt szempont a csili-vili kinézet. Sőt, őszintén szólva egyedül az ilyen szükségleten mozgékony-csillogó-csillagszóró kinézet az, amit a gyorsaság-stabilitás-egyszerű szépség hármas oltárán feláldozni érdemes. A szóban forgó dock az AWN, mely megtalálható az Ubuntu tárolókban, bátran ajánlom minden hozzám hasonló dock-őrültnek. Eredetileg WBAR-t szerettem volna beletenni, de valamiért nem működött megfelelően, így végül feladtam a próbálkozást. Lássuk milyen:

AWN dock

Az oldalsó rejtett panel - mi a fene

A fenti képernyőképen szándékosan láthatóvá tettem a kis panelt, mely bal oldalt rejtőzködik egy arra kószáló kurzorra várva. Ez egy igencsak egyszerűen kivitelezett Xfce4 panel, melyre kizárólag Mozilla Prism indítókat helyeztem el. A Prism egy olyan megoldás, melynek segítségével ikonokat készíthetünk bizonyos internetes oldalakról, melyeket így szinte bárhonnan indíthatunk a böngészők közvetett használata nélkül. Én roppant praktikusnak találom, és nagy megtetszettek. Még annak idején egy gOS 3.1-ben találkoztam velük. Ott egy WBAR dockra voltak halmozva, pofátlanul kézenfekvő módon. Itt néhány számomra hasznos, és általában használt app került felvételre: Gmail, Google Docs, Google Calendar, Google Groups, Facebook, Twitter és az iWiW. Mutatok még egy képet róla[...]

Prizma panel

Minden más - fájlkezelő, appok, stb...

Más is van itt azért persze. Fájlkezelőnek a PCManFM-t választottam. Ennek fő oka az, hogy eddig szinte kivétel nélkül ezt láttam dolgozni Openbox-on. Ráadásul a másik vékony fájlkezelő a Thunar még mindig (!!!) nem kezeli az NTFS partíciókat, undorító! A fájljaim kezelője tehát megmasszírozza az NTFS partícióimat, ezen felül van egy érdekes tulajdonsága, amire mindig felhívom a figyelmet: nincs benne kuka! Írója úgy találta, hogy nem fogja ezzel húzni a drága idejét, inkább megkérdezi a usert, hogy "Are U sure...?", és ha a válasz igen, akkor törölni kívánt adatunk eltűnik az örök bitmezőkre. 

A dockon található egy Ubuntu Cairo Menü, mellyel el tudjuk érdni valamennyi programunk, olyan módon kategorizálva, mint ahogy egy Ubuntu rendszerben már megszokhattuk. Így nem kell csak az egyébként igencsak puritán Openbox menüt szerkesztgetni minden alkalommal.

Mivel Ubuntun alapul kis rendszerem, ezért a megszokott módon tudunk telepíteni és törölni. Használhatjuk erre a Synaptic-ot, a terminált vagy letöltött "deb"csomagokból telepítünk, vagy forrásból fordítunk, kinek hogy tetszik. A rendszer frissítése is hasonlóképpen működik, bár én jobban szeretem, amikor a terminálban kiadok egy "sudo apt-get update && sudo apt-get upgrade" halmozott utasítást, ami elvégzi a feladatot klikkolgatás helyett.

Felépítmény, módszer - merthogy az is van itt

Az Openbox egyszerű, egyszerűen is lehet kezelni. Igaz kissé bonyolódik a helyzet, amikor egy másik, nagyobb ablakkezelő is van telepítve, mint jelen esetben a GNOME. A dock és az oldalsó panel indulását az "autortart.sh" nevü fájl szerkesztésével lehet elérni. Ez a fájl ez "etc/xdg/openbox/" útvonalon érhető el. Elég egyszerű szintaxist követ, így szerkesztésére hamar rá lehet jönni. Itt kellett megkérni a rendszert a két indító indítására, és a fentebb említett appok indultak is, dolguknak megfelelően. A kompozitálás kérdése már bonyolultabb, hiszen az Openbox nem nyújt ezen téren olyan lehetőségeket, mint a többi, nagyobb ablakkezelő. Szerencsére létezik egy "xcompmgr" nevű kis csomag, mely árnyékot ad, áttűnést is ad, és szeretjük őt ezért. A fentebb említett "autostart.sh" nevű fájlba megadva a nevét, a megfelelő csatolók megfelelő értékeivel, akkor lásd lesz ott árnyék. Ha jól megnézitek a képernyőképeimet, láthatjátok az árnyékokat nálam is.

A GTK témák (az ablakok kinézetének) változtatását egy külön kis alkalmazás végzi, melynek neve "gtk-theme-switch2", és szerencsére a tárolók része, így könnyen telepíthető és használható. A háttérképek változtatására a Nitrogen nevű kis alkalmazást használom, mely ha jól tudom Arch Linux eredetű megoldás. Van egy egyszerű grafikus felülete, mellyel csak ki kell választanunk a korábban megadott mappában lévő képet, és a többit már elvégzi helyettünk. Persze őt is fel kellett tüntetni az "autostart.sh" fájlban, másképpen nem indul együtt a rendszerrel.

Konklúzió - a tanulságot majd én levonom

Néhány napi guglizással és terminálozással, valamint konfigurációs fájlokkal való birkózás árán sikerült összerakni egy egyszerű, de számomra annál kedvesebb kis rendszert. Persze vannak még hiányosságai, hiszen csak egy virtuális asztal elérhető, és nem sikerült megoldanom az állandó hálózati kisalkalmazás elhelyezését az asztalon. Bár ezek a hiányosságok nem érintik a mindennapi használatot, hiszen ugyan használhatok rajta egy böngészőt, egy Office 2007 Word-ot és egy zenelejátszót anélkül, hogy a rendszer belassulna, vagy 70 fokosra pörkölné a processzoromat. Az utolsó képernyőképen megpróbálom megmutatni, hogy mennyire sokoldalú. Ha a jövőben is sikerül ennyit foglalkoznom vele, akkor biztosan sokat fejlődik még. Addig is álljon itt ez a kép róla:

CefiOS sok mindennel