2010. április 5., hétfő

Internet és fiatalság

Akik közelebbről ismernek mind tudják rólam, hogy alapvetően sem vagyok túl derülátó az emberiség az emberek és a mai fiatalok jövőjét tekinve. Egyesek szerint néha már túlzásba is viszem a pesszimizmust. A magam részéről csak hangsúlyozott realizmusnak gondolnám mindezt.Valószínűleg ebből a vonásomból fakadnak az olyan kiakadásaim, mint például az Avatar utáni depresszió feletti értetlenségem, vagy a manapság olyan lelkesen emlegetett kapunyitási pánikra való pislogásom... [Ez utóbbit nem kérdőjelezem meg. De ötven éve is túlélték az emberek és ha nem nyírjuk ki a bolygót, akkor ötven év múlva is túl fogják élni. De hogy nevet adjunk és népbetegséget csináljunk abból, hogy sulibajárás helyett ezután melózni fogsz, nekem kicsit sok...]

Lényeg-a-lényeg, megvan ennek a kornak a maga keresztje. Azonban az utóbbi időben szembesültem egy olyan problémával, amivel eddig csak idegesítő, bigott szülők foglalkoztak. Ez pedig nem más, mint az Internet.
Még mielőtt fejfogva eloldalognál Kedves Olvasóm, nem a pornóról és a pedofilokról akarok papolni. Pedofilokkal, kendőzetlen fertőrvel a TV-ben, a haverokkal, a nyílt utcán is találkozhat bárki.
De nézzük csak a koszos utcát. Málló vakolat a kocsma falán, salétromos graffityk, szocreál játszóterek. Rendőr a sarkon, személyit elkérő boltosnéni. Távolságtartás és visszatartó erő a fiatalok részére. A tisztelet emléke még ott él bennük. Az utcán még a felnőtt az úr... még.

És hogy mi a helyzet az Internettel? Még nem találkoztam egy rendőrrel sem az iwiw[*] sarkán, de láttam már az üzenőfalon anyázó osztálytársakat. Nem láttam még MSN-en boltosnénit, de ne legyünk naívak! Ki szerint nem rendelhető néhány gramm fű így?!
Az utcán verekedni csak az áll neki, aki érez magában fizikai erőt hozzá [vagy elég elkeseredett]. Inreneten ki ne találkozott volna az aktív használói közül a szájkaratés faj tagjaival?
Kinek ne lenne ismerős chat-programokat használó azont embertípus, aki magát szebbnek, jobbnak, másnak, akár ellenkező neműnek hazudja?
Hogy mire akarok ezzel kilyukadni?
Egyszerű a képlet! A mai modern fiatalság kezébe adtunk egy olyan játszóteret, ahol senki sem figyel rájuk. Ahol nem is igény a figyelem - miért lenne? Ezt hívják szabadságnak! A szabályokba nincs beleszólásunk. Saját környezetük ez, ahol saját rendjüket alakítják a saját, kiforratlan értékrendjük alapján. És mégis mi ez az értékred egy mai 11-17 éves fejében?
A ma fiatalja találkozik a sztárság ideájával, amit követni vágyik. Nem családanyákká, becsülettel dolgozó családfőkké szeretnének válni, hanem Hannah Montanakká és Justin Bieberekké. [És ne lepődj meg, ha azt sem tudod, kik ezek!] A rajzfilm sem Mici Mackó! Ott még nem fürdött vérben senki!
Apáink mégegy fülest kaptak otthon, ha a szüleik megtudták, hogy a tanárnak meg kellett pofozni a gyereket. Na ott lehetett volna kapunyitási pánik... De nem volt! Minket még Zsebpénzmegvonással neveltek egy-egy rossz jegy alkalmával. Megkaptuk a fülest, ha intőt hoztunk haza. A ma gyereke egy 3-asért plusz költőpénzt kap és talán nem veri meg a tanárt. Internethozzáféréssel születik. Saját keretei közé, melyet a saját kortársaival alakít. Nincs felügyelet és nincs nevelés. Nem bizikclit, hanem iPhone-t akar. A vágyaiból össze lehetne rakni egy IT blogot.

Hogy jön ez ide?! A fejlődéssel, az IT vívmányaival, az ma világával meg kell tanulni bánni. Az élet szabályainak is követnie kell az IT fejlődését! A technika nem minden, ha mögött elsorvad a szív! [De cudar szentimentális kezdek lenni!] De akkor is! Általános iskolában nem a Word-re kell tanítani a gyerekeket! Itt lenne az ideje annak, hogy szervezett iskolai szinten és a szülői házban elkezdjük oktatni az Internet használatának szabályait! Nem netikettre van szükség. Nem valamire, amit le lehet s*arni, vagy ki lehet gúnyolni egy másik netes fórumon. Meg kell tanulnunk, hogy az Internet egy sétálóutca. Ugyanúgy emberekkel találkozik ott is, mint a város főterén. Üzletekbe, kávézókba lép. Parkok padjára ül le. Ha egy gyermeknek megtanítjuk, hogy mindig nézzen körül, mielőtt átmegy az úttesten, hát tanítsuk meg azt is, hogy az Interneten is les rá veszély! Ha beleneveljük azt, hogy miként viselkedjen egy baráti összejövetelen a számára ismeretlenek közt, akkor neveljük bele azt is, hogy a forum ugyan ilyen hely. Attól még, mert nem fogjuk fel minden érzékszervünkkel, mert nem érezzük fizikális értelemben valósnak, attólmég az hús és vér emberek munkája, hús és vér emberek találkozóhelye a hús és vér emberek gondolataival, tetteivel és akaratával.
Miért hisszük hát azt, hogy ez bármiben is különbözik?
De miről is beszélek... neten tanítsuk meg a tiszteletre a gyermeket...? Vajon a való életben megtesszük-e még?!

Ím, újabb miért a Miértek Világába...

[*Az ominózus eset után a feleket törölték az iwiw rendszeréből. Ezért tisztelettel követendő példának tekintem az portál mentalitását e tekintetben!]

2 megjegyzés:

  1. Ez jó gondolat volt! Én úgy gondolom, hogy ma már nem kapnak erkölcsi nevelést a gyerekek! Persze, tisztelet a kivételeknek...
    Ez az interneten nagyon szembetűnően csapódik le. Nem lehet tagadni, és ha teret engedek az összesküvéselméletes oldalamnak, akkor valami egészen mást szimatolok a háttérben...de ez nem blogra és nem is ide való!

    Ennek ellenére köszönöm a többi ember nevében, akik Veled ezen a véleményen vannak... És várom a reakciódat arra, amit küldtem! ;)

    VálaszTörlés
  2. Valóban feltűnő az intergenerációs tanulás háttérbeszorulása az intragenerációs tanulással szemben. Nem azt akarja megtanulni a gyerek, (és nincs is rá nagyon szüksége) amit a szülei, nagyszülei tudnak, sokkal inkább tudatlannak véli őket, és így gyorsabban, intenzívebben rekeszti ki családját az életéből, gondolataiból mint valaha. Hiszen azt sem tudják ki az a Hannah Montana, mikor intragenerációs szinten ennél fontosabb nincs is. A megoldásterved is tetszik, és én igyekszem hinni benne, hogy van, vagy legalább is lesz szülő a talpán, aki felépíti a hidat a gyermeki anarchia cybervilága és a színes-szagos, évezredek óta öröklődő, és felmenőinktől tanulható kultúra világa közt. Meseolvasással, közös sportolással, barkácsolással, főzéssel.. és fórumozással, meg netes vásárlással, ahogy illik.

    VálaszTörlés