Művészek műve művészeknek

Mint azt első bejegyzésemben is írtam, be fogok mutatni Linux kiadásokat, melyek érdekesek lehetnek a nagyérdemű userek számára. És láss csodát, ma találtam is egyet, ami relatíve új...azaz, első kiadását éli meg. Ez pedig a Puredyne nevű kiadás, mely készítői szerint művészek által művészeknek készült. Azért azt megnézném, ahogy egy festő ecsettel a szájában programkódot gépel...:D

A kiadás alapvetően nem arra készült, hogy rendszerre telepítsük, hanem LiveCD módban, vagy USB botról bootolva használjuk már meglévő rendszeren, legyen az Windows, vagy Linux, vagy...hm, és itt jön az érdekes rész! A rendszer nem képes Mac-en indulni! Nem, ez nem a kacifántos és sokszor már nevetséges licenszügyek egyik eredménye, hanem maguk a készítők sem tudják az okát, és szívesen fogadják a tippeket! :D Nekem momentán ötletem nincsen...de ha eszembe jut valami, rögtön szólni fogok! :)

Vissza a témához! Az ilyen vékony (és nem könnyűsúlyú...:P) rendszereknél alapvető fontosságú, hogy olyan ablakkezelő és fájlkezelő alkalmazások fussanak a rendszer részeként, melyek lehetővé teszik az USB-s és LiveCDs munka zavartalanságát. Erre a Puredyne esetében a Thunar 1.0.1-es változata, valamint az Xfce4 ablakkezelő szolgál. Én LiveCD-s módban próbálom ki a rendszert, és gond nélkül megy minden...tehát csak bátran régi gépes kollégák! :) Ám, hadd hívjam fel a figyelmet a Thunar egyik visszatérő, ha úgy tetszik kezeletlen hibájára, ugyanis még mindig nem kezeli az NTFS meghajtókat, azaz automatikusan nem kerül hozzáadásra a könyvtárrendszerhez (Linuxnál minden, még a vendégmeghajtók is a könyvtárrendszer részeként kerülnek megjelenítésre) bootoláskor, mint mondjuk a Nautilus vagy a Dolphin esetében. Az E-17 (vagy Enlightenment) ablekkezelőt használó rendszereknél ez a hiba részben vagy teljesen javításra került. Jelenleg nem szeretnék kisregényt írni, ezért csak ganítom, hogy a HAL szerkesztése révén, vagy valamilyen egyszerű GUI segítségével ez a hiba orvosolható lehet. De ez kétségtelenül hátrány...

A kiadás alapvető célja az, hogy a művészet valamely ágát kedvelő, és ahhoz behatóbban értő egyének kezébe egy hatékony eszközt adjon a zenék, képek és videók szerkesztésére. Ebben nem hiszem, hogy csalódnánk, hiszen csak az audió lehetőségekre 30 program található alapértelmezetten a kiadásban. Olyanok is, melyek telepítése esetleg gondot is okozna, gondolok itt elsősorban a JACK-el kapcsoaltos programokra, és az Ardour2-re. A "Multimedia" menü alatt pedig videószerkesztő eszközöket találunk, melyekkel akár adás közben szerkeszthetjük a célzott videót...hasznos csomag! A képek szerkesztésére pedig két olyan, általam eleddig nem ismert program található (Processing és a Fluxus), melyek a hozzáértő kezekben igen hatékony eszközzé válhatnak (Fluxus és Processing):

Azért a két képszerkesztőt linkeltem be, mert ezekkel nem képet lehet manipulálni, hanem létrehozni lehet, ismerve a programnyelveket. Lenyűgöző!

Ennyit a speciális tartalomról. Ezen felül megtalálhatóak az alapvető dolgok, méghozzá nagyon alapvetően! :) "Web browser" néven valójában egy Firefox 3.5.8-as figyel, és áll tettre készen. Levelezőprogram nincsen a CD-n, de nem is szükséges ezzel az értékes helyet foglalni, hiszen a Puredyne Debianon és Ubuntun alapszik, azaz a tárolókban minden számunkra fontosat megtalálhatunk, ha rászánjuk magunkat a telepítésre. Figyelembe véve azt a tényt, hogy alapvetően ez egy vékony kiadás, ami multimédia fájlok feldolgozására szolgál, hát mi a jó fenének legyen rajta levelezőkliens...miért is zavarnánk a művészeket holmi e-mailekkel munka közben, nem? :)

A tárolókról még annyit, hogy a rendszer az Ubuntu 9.10-es verzióját használja, tehát friss tárolókról van szó, melyeket egészen 2011 áprilisáig támogatni is fog az Ubuntu közösség. Ez azért is jó, mert a 9.10-es Ubuntuban még megtalálható a HAL, azaz a hadver absztrakciós réteg, ami lehetővé teszi, hogy a régebbi, és Linuxhoz nem feltétlenül a legjobb konfigurációval rendelkező gépeken is bootolhasson a Puredyne.

(A gép, melyen a tesztet végeztem egy AMD Sempron processzorral szerelt, Abit alaplapos, Ati 9600 grafikus kártyával megáldott masina, amin a 10.04-es Ubuntu Beta1-es verziója nem is tudott LiveCD-s módban bootolni...ugyanis ott már nincsen HAL! Valljuk be, elég rossz lenne, ha nem tudnám elérni a multimédia fájlaimat csak azért, mert nem vásárolok 2 évente új számítógépet...)

A rendszer felülete a szokásos Xfce4-nek megfelelő grafikai szintet jelenti, azaz teljesítmény mindenek felett, felesleges eye candy-k nélkül. A menü KDE 3.5 szerű, de okosan felállított és felosztott, ezért én, aki nem használok Xfce-t, mindent megtaláltam benne gond nélkül. Mivel alapvetően angol rendszerről van szó, a billentyűzet magyarítása kb 20 másodpercet vett igénybe, tényleg egyszerű. Köszönhetően az Ubuntu tárolóknak, a magyar nyelv véleményem szerint gond nélkül telepíthető...

Hálózati funkciók a legtöbb Linuxhoz hasonlóan alapvetően indultak, gond nélkül. Wifit nem volt alkalmam tesztelni, de ha tényleg annyira épül a Puredyne az Ubuntu 9.10-re, mint amennyire látszik, akkor azzal sem lesz gond. Ennek ellenére a laptopra való telepítés előtt guglizzunk körbe egyszer...sosem árt az óvatosság.

Irodai szoftvercsomag alapvetően nem található a rendszeren, és nem is baj, hiszen több 100 megabájnyit foglalna a CD-ről, ami felesleges a fentebb már említett okok miatt. A Synaptic-ban (mely szintén megtalálható) azért utánanéztem, és az OpenOffice.org irodai csomag jól ismert 3.1-es verziója áll rendelkezésre, mely teljesen jól kielégíti a nem túl speciális igényeket. Pdf-et persze tudunk olvasni, erre van eszköz alapértelmezetten...

Ezzel el is érkeztünk beszámolóm végére. Összegzésként annyit hadd mondjak a Puredyne-ről, hogy jó választás mindazoknak, akiket alkotó szellemmel áldott meg a Teremtő. Kialakításának köszönhetően a rendszer elég vékony (és akkor sem könnyűsúlyú) ahhoz, hogy akár egy 4 GB-os USB botról is könnyen induljon, és eredményesen lehessen vele dolgozni. Természetesen telepítve tudnánk kihozni belőle az elvárható maximumot. A készítők 13 fontért kínálnak egy igen esztétikusan kialakított, Puredyne-t tartalmazó USB kulcsot, ha valakinek éppen arra lenne szüksége...

Figyelembe véve a sajátosságokat, a célt és a megvalósítás közötti összhangot, a maximálisan elérhető 15 pontból 11-t adnék neki. Az egyetlen hátránya számomra az, hogy LiveCD módban nem tudtam elérni a meghajtóimat...akkor hogyan tudnék bármit is kezdeni velük? Bár a probléma könnyen megoldható, mégsem egyértelmű. Jó kis rendszer, akinek ilyen eszközökre van szüksége, jól fogja tudni használni!

A következőkben is ilyen, illetve ehhez hasonló elemzéseket fogok közzé tenni. Mivel ez az első biztosan vannak benne hiányosságok, ezekért előre is elnézést kérek, és várom a jó tancsokat, hogy minél jobban, szebben tudjam ezeket a cikkeket kivitelezni! :)

Olvassátok haszonnal...